A bűntárs

regény

2004

Palatinus Kiadó

Bookline

16

buntars

Mindenkinek van egy felkavaró és feledhetetlen nyara, és sokaknak ugyanaz, ami nekünk, a harmadik és negyedik gimnázium közötti, amikor tizenhétről tizennyolcra vált az ember, és nincs mese: ráfordul a célegyenesre. Sikerülhetett volna jobban is. Pedig tulajdonképpen hibátlan volt a nyár. A tábor, a háromszorosan is a mezőn hagyott szüzességem – a gyors és hathatós orvosi kezelést is beleértve –, a filmforgatás – a betiltást is beleértve –, Liktor és Bokor párviadala – Éberfy Ottiliát is beleértve. Talán csak utólagos belemagyarázás, de úgy emlékszem, akkoriban, augusztus utolsó napjaiban suhintott meg a gondolat, hogy talán soha többé nem tűz majd ilyen élesen a nap. A Várhegy oldalában ültem, az Alagút fölött, onnan néztem le a Dunára, mintha olvadt ezüst folyt volna a hidak alatt. Hogy pontos legyek, tulajdonképpen az jutott eszembe, hogy egyszer, a távoli jövőben eszembe jut majd ez az üldögélés, és akkor nyilván – mint vén trotty – arra gondolok majd, hogy soha olyan élesen nem tűzött a nap, mint akkor, ott az Alagút fölött… De már nem tudom, így gondoltam-e, vagy csak most gondolom, hogy akkor így gondoltam.

 

[nyitólap] [életrajz] [könyv] [dramatikus mű] [róla] [képtár] [linkek]