Törzsi viszonyok

novellák

1990

Szépirodalmi Könyvkiadó

 

07

torzsi

„A Tell Vilmos ment a tévében. Mire véget ért a sorozat, kilencvenkét félszemű gyerek volt az országban. Nem ismételték. Mindezt persze akkor még nem tudtam.” – Azt pedig nem is sejtettem, hogy egyszer még írok róla. Vélhetőleg jobb most, amikor a személyes múlt még viszonylag közeli. Így talán kizárható, hogy később hamis nosztalgiától bearanyozva bukkanjon elő.
A Zsálya téren, az Arany-tó partján és a Magdolna-toronyban ott voltunk mind, későbbi barátok és ellenségek. Magukkal hoztuk-vittük bűneinket és büntetéseinket, mi, már akkor alá- és fölérendeltek, már akkor győztesek és vesztesek. Pedig még csak a szerszámos kamra mögött készültünk fölfedezni Amerikát, lyukas teknőnkben eveztünk a Világtenger felé a Rákos-patakon, és a szabadság-hegyi fenyő csúcsáról vágyakoztunk vissza zokogva a Zsálya térre.
Vissza hát e – kissé löttyedt – paradicsomba: körülnézni legalább.
Kirakósdi, mozaikkép, morzsasor.
Mert amióta az egész eltörött, a részlet a minden. Nem baj: az Isten a részletekben lakik. S persze az ördög is.

 

[nyitólap] [életrajz] [könyv] [dramatikus mű] [róla] [képtár] [linkek]