Mindenütt és mindenkor besorolják valahová az alkotókat, nem csak mai magyar magyar betegség ez, aztán telnek-múlnak az évtizedek, a besorolás nem változik, noha már rég semmi köze a valósághoz. Palit az indulásakor besorolták a „futottak még” kategóriába, az „irodalmi írók” közé, és írhatott bármit, ebben a kategóriában maradt. A gyerekirodalomban a dicsérendők közé tartozott, a darabszerzők között számon tartották, színpadra alkalmazóként foglalkoztatták, kiváló műfordításait elismerték, de komoly drámaíróként vagy regényíróként nem méltatták. Értékelték sokrétű irodalomszervezői munkáját, mégsem ámultak el igazán, mennyire önzetlenül támogatja az értékeket. Ha volt a Magyar Televízióban tisztességes, szorgalmas, önfeláldozó szerkesztő, ő volt az, amíg ott dolgozhatott.

Két-három éve majdnem áttört a Csikágó című regénye, sokan írtak róla, de valahogy mégsem lett teljes az elismerés, a besorolás nem változott. Holott ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye. A drámaíró Békés mindvégig a szerző-fordító-átdolgozó mögé szorult, holott „A félőlény”, a „New Buda” és a „TÉVÉ-játék” három eltérő dramaturgiai felfogás egyenként kiváló megformálása. Neki köszönhető az egyik legjobb gyerekdarabunk, a legjobb emigrációról szóló drámánk és az egyik legjobb rendszerváltás utáni szatíránk. Ha csak az egyik sikerül, már bérelt helye lenne a magyar színpadi Pantheonban.

Mindenkit a csúcsteljesítményei minősítenek, nem pedig a gyöngébb művei. Békés Pál igazi író volt. Lassan ért meg, aránylag békés országba született, megrendítő élmények csak férfikorában érték, nem kedvező az ilyesmi az író számára. Kitartó, sziszifuszi munkával mégis tehetségessé alkotta magát, és érzékennyé vált sok mindenre, amitől az életben elvileg el volt zárva. Segíthette ebben biztos irodalmi ízlése és remek emberi judíciuma.

Évek óta aggódva figyeltük küzdelmét megmagyarázhatatlan, lassan ölő betegségével. Úgy érzem most, sokkal többen gyászoljuk mélyen, mint ahányan az életében egyértelműen tudtára adták, hogy szeretik.

Spiró György

[nyitólap] [életrajz] [könyv] [dramatikus mű] [róla] [képtár] [linkek]